rock.notes

Amíg Davy Graham a Brit Szigeteken - és a világot bejárva - pengetett progresszív és pszichedelikus húrokat, addig az Óperencián is túl... John Fahey tette - szinte szinkronikusan - ugyanezt. Fahey egyike volt az akusztikus zene igazi innovátorainak, kísérletező zenészeinek, kulcsfigurája az akusztikus gitárzene határai kitágításának, ami az elmúlt néhány évtizedben zajlott. Fahey zenéje annyira eklektikus, hogy igencsak vitatható folk-muzsikusként való meghatározása. Az "american primitivism" vezéralakja, különös figuráját sokan egyszerűen őrültnek tartották. Hangszere és kora rendkívül nagy művésze. (Minden lehet pozitív jelző: primitív amerikai, és olyan gitárzene, mint a Niagara csúcsformában.)

Az alapvetően a folk és a rock frigyéből született zene először a progresszív folk irányzatában bontogatta szárnyait, olyan folk indíttatású gitárosok keze alatt, mint Davy Graham , John Fahey , Sandy Bull és Joseph Spence . (De a frigynél a gyertyát igen sok zenei irányzat és stílus tartotta.)

(Solidarity Forever)

Woody Guthrie -val és Pete Seegerrel indult a folk-énekesek és a baloldal érzelmes-romantikus szimbiózisa. 1962 áprilisa (amikor Bob Dylan Blowing in the Windje megjelent) és 1965 (amikor szinte már mindenki protest songokat dallott) között ez a lelki összeolvadás szinte már általános törvényszerűséggé növekedett szerte az Államokban: a folker = a "népért" kiálló emberjogi aktivista. Naná! A folk énekesek dalaikkal többnyire a polgárjogi és békemozgalmak szócsövévé lettek. Minden dal egy kis politikai kampány volt, címeik jelszavakká váltak, szövegeik poltikai beszédekbe olvadtak.

Különutak

A népzenei hagyományok felélesztése a 20. századi ipari társadalmak emberének tipikus, Jean-Jacques Rousseau modorában tett gesztusa, hogy elviselhetőbbé tegye eltárgyiasult, fogyasztói hedonizmusban fulladozó életét: Vissza a természethez! Vissza az egyszerű emberek tradicionális értékrendjéhez! Persze semmi nem lesz már soha ugyanolyan..., de jobb még lehet!

Győzni fogunk

Volt kalapácsa
A "közéleti népzene-reneszánsz" amerikai meséjét igazából Pete Seegerrel illett volna kezdeni... Bocs, Pete bácsi!

The Folk Revival - Folk újjászületés bukolikus bőségszaru

Sláger-restauráció

a rock and roll felhígítása
Az 1957 és 1965 közötti éveket a rock'n'roll és a rock mint kreatív, innovatív művészeti ág "sötét korszakának" tekinthetjük. Sokan gondolták azt akkoriban, hogy a rock'n'roll egyszerűen sebeiből elvérezve kimúlt a mainstream Amerika össztüzében; csak egy röpke, tiszavirág-életű, múló őrület volt csupán, mint már annyi más divatjelenség a 20. század zenéjében. A vad, buja, szemtelen lázadó rocker egyéniségeket a média támogatásával gyorsan-frissen felváltották az udvarias, jólfésült és csinosan öltözött fiúk-lányok, a lázadó, a művészetbe, életmódba, életvitelbe nagy változásokat generáló generációt a jólnevelten romantikus, sőt sokszor nyálasan szentimentális, üzletileg szigorúan kontrollált tini-bálványok nemzedéke váltotta fel.

Bruce Springsteen Elvis halálakor: „Van egy csomó kemény srác. Vannak trónkövetelők. Vannak küzdők. De király csak egy van.”

A királyság ára

Elvis Presley

Bill Haley

William John Clifton Haley
Született: 1925. július 6., Highland Park, Michigan (USA)
Elhunyt: 1981. február 9., Harlingen, Texas (USA)(A halál oka: szívinfarktus vagy alkoholmérgezés. Élete vége felé, egy BBC-interjúban, amelyben éppen azt ecsetelte, hogyan gyógyítja alkoholizmusát, Haley beismerte, hogy napi négy-öt liter égetett szeszt töltöget magába, de ez mit sem csökkent múlhatatlan érdemein.)

"A lot of people seem to think I started this business, but rock 'n' roll was here a long time before I came along. Nobody can sing that kind of music like colored people. Let's face it, I can't sing like Fats Domino can. I know that."
***** Elvis Presley